Ebru tanfolyamainkat évente ősszel, télen és tavasszal, összesen három kurzusban szervezzük.

  A tanfolyam hossza 24 tanórából áll, de igények szerint változhat.

  Egy tanóra pedig 30 perces. Az oktatás 4-8 fős csoportokban folyik.

 

JELENTKEZEK

 

  1. Mi is az az ebru művészet?
  2. Történelmi múltja
  3. Fajtái
  4. Hogyan készül?
  5. Az ebru röviden
  6. Képek az órákról
  7. Bemutató videó
Az ebru művészet a legrégebbi papírdíszítő technikák egyike. A Selyemúton Közép-Ázsiából érkezett Iránba, itt „abru”-nak (a víz arca), vagy „ebri”-nek (felhős, felhőszerű) nevezték. Később a törökök közvetítésével Anatóliában is elterjedt, ahol az ebru nevet kapta. Európába pedig a márványozásként ismert ebru a XVII. sz-ban „török papír”, illetve „török márványpapír” névvel került be. Az ebru festészet sajátos varázsát a festékek természetes szépsége, valamint a készítése során létrejövő véletlenszerűségek és játékosságok adják.

Maga a folyamat egyszersmind terápiás eljárás is. A festés során alkalmazott anyagok (kizárólag természetes eredetű festékek) elkészítése, és a megfelelő arányban adagolt, sűrítőanyaggal ellátott víz előállítása komoly szakértelmet igényel. Ha nem tudjuk elkészíteni a megfelelő vízsűrűséget, és nem tudjuk beállítani a helyes víz-epe egyensúlyt a festékekben, lehetetlen ebrut festeni. Ez okból az ebrut csak mester-tanonc viszonyban lehet megtanulni.
Nem tudni, hogy az ebru művészet pontosan hol és mikor keletkezett. A feltételezések szerint türkesztáni közvetítéssel jutott el az Oszmán Birodalomba. A XIII. sz-ban Turkesztánon kívül Szamarkandban, majd a XIV. sz-ban Iránban is készítették.
A legrégebbi máig fennmaradt Ebru a Topkapi Szerájban található, amely 1447-ben készült. Az oszmán időkben igen sok ebru művész nevelkedett. A legnevesebb ebru mesterek közül Necmeddin Okyay (1883-1976) volt, aki a virágos ebrukat kitalálta és elterjesztette.
Meglehetősen sok különböző ebru fajta van. Ezek közül az alábbiak a legismertebbek:
  • Battal („otromba”) Ebru – az ebru őse, a legegyszerűbb forma, ecsettel több rétegben a víz tetejére fröcskölt, különböző színű festékkel készül
  • Gelgit („jövő-menő”) Ebru – a papírra fröcskölt festéket fémpálcával vízszintes vagy függőleges irányban becsíkozzák
  • Şal („sál”) Ebrusu – a fémpálcával becsíkozott képet rá merőlegesen is becsíkozzák, ezáltal sál mintázat alakul ki
  • Taraklı („fésűs”) Ebru – egy fémfogakkal ellátott, fésűszerű eszközzel végighúznak a kép felszínén
  • Bülbül Yuvası („pacsirtafészek”) – fémeszközzel kis örvényeket kavarva a kép felszínén spirális alakzatok jönnek létre
  • Kumlu-Kılçıklı („homokos-szálkás”) Ebru – növényi alapú, sötétkék festékkel (lahor çividi) készülő kép, ahol előbb az edény közepére fröcskölik a festéket, majd beterítik az egész felületet, ekkor az egymást beborító festékcseppek kipukkadnak
  • Hafif („könnyed”) Ebru – írott szöveg háttereként használt, világos színekkel készült minta
  • Çift Baskılı („duplán nyomott”) Ebru – a már márványozott papírra száradás után újabb minták kerülnek
  • Akkase Ebru – a márványozott mintás papírra képeket, szövegeket festenek
  • Hatip Ebrusu – a márványozott alapon apró minták, virágok – a virágos ebru alapját képezik
  • Çiçekli (virágos) Ebru – halvány színekkel márványozott papíron jól felismerhető virágfajták (tulipán, szekfű, árvácska, margaréta, pipacs, rózsa, stb.)
Mielőtt nekilátnánk az ebrufestésnek, a kiválasztott papír méretének megfelelő, mély, tepsiszerű edényt készítünk elő, amelyet töltsünk meg gyantás (tragantmézga – kitre) vízzel. Egy maréknyi, vagy 2ek gyantát 2 liter vízben 2 vagy 3 napig hagyjunk állni. A vízben megduzzadó gyantát kézzel össze kell gyúrni, majd elkeverni a vízzel. A gyantás víznek boza (árpából vagy búzából készült, erjesztett ital) sűrűségűnek kell lennie. Az elkészült folyadékot vékony tüllön keresztül kell átszűrni. Végül lassan (anélkül, hogy felhabzana) át kell önteni a tepsibe.

A különböző színű földfestékeket két üveglap között külön-külön szétnyomjuk. Ezalatt lassan vizet adunk hozzá. A szétnyomás után keletkezett, sárra hasonlító festékhez marhaepét adunk, majd 15 napig, vagy 1 hónapig állni hagyjuk. Ezalatt a festék hozzákötődik az epesavhoz. Az állást követően a festéket hígítva használjuk. Ha a festék nem terül szét a vízen, epét kell hozzáadni. A színek világosításához vizet használunk. Az elkészült festékeket rózsafából és lószőrből készült ecset, vagy fémpálca segítségével visszük fel és csepegtetjük a korábban elkészített gyantás víz tetejére. A festék többnyire spontán módon terül szét a víz felszínén, így nem tudhatjuk, csak sejtjük, hogy milyen is lesz a végeredmény. Emiatt lehetetlen két egyforma ebrut készíteni. A vízfelszínen lebegő, úszkáló festékfoltokból különböző elvont alakzatok, amorf minták bontakoznak ki. A kép hibáinak javítása után a kiválasztott papírt ráfektetjük a vízre, majd óvatosan rásimítjuk, ezáltal a papír felveszi a vízen lebegő mintát. A kép beivódik a papírba. Néhány másodperc után a papírt két sarkánál fogva lehúzzuk az edény szélén, úgy, hogy a felesleges víz is eltávozhasson. Tiszta környezetben hagyjuk száradni.
  • egy díszítőművészet
  • ezeréves múlttal rendelkező művészet
  • megismételhetetlen, eredeti művészet
  • betegségek gyógyításában használatos
  • régen hivatalos papírokon használták
  • megnyugtatja az ember lelkét
  • az embert türelemre tanítja.

 

 

Minden kedves törökül tanulni vágyót sok-sok

szeretettel, anyanyelvű tanárokkal, jó hangulatú

órákkal és igazi gőzölgő török teával várunk.

Térkép

Kapcsolat

 
1071 Budapest, Damjanich u. 51.

telefon: +36 1/332-0635

e-mail: info@toroknyelv.hu

facebook: facebook.com/toroknyelv