Ebru tanfolyamainkat évente ősszel, télen és tavasszal, összesen három kurzusban szervezzük.

  A tanfolyam hossza 24 tanórából áll, de igények szerint változhat.

  Egy tanóra pedig 30 perces. Az oktatás 4-8 fős csoportokban folyik.

 

JELENTKEZEK

 

  1. Mi is az az ebru művészet?
  2. Történelmi múltja
  3. Fajtái
  4. Hogyan készül?
  5. Az ebru röviden
  6. Képek az órákról
Az ebru művészet a legrégebbi papírdíszítő technikák egyike. A Selyemúton Közép-Ázsiából érkezett Iránba, itt „abru”-nak (a víz arca), vagy „ebri”-nek (felhős, felhőszerű) nevezték. Később a törökök közvetítésével Anatóliában is elterjedt, ahol az ebru nevet kapta. Európába pedig a márványozásként ismert ebru a XVII. sz-ban „török papír”, illetve „török márványpapír” névvel került be. Az ebru festészet sajátos varázsát a festékek természetes szépsége, valamint a készítése során létrejövő véletlenszerűségek és játékosságok adják.

Maga a folyamat egyszersmind terápiás eljárás is. A festés során alkalmazott anyagok (kizárólag természetes eredetű festékek) elkészítése, és a megfelelő arányban adagolt, sűrítőanyaggal ellátott víz előállítása komoly szakértelmet igényel. Ha nem tudjuk elkészíteni a megfelelő vízsűrűséget, és nem tudjuk beállítani a helyes víz-epe egyensúlyt a festékekben, lehetetlen ebrut festeni. Ez okból az ebrut csak mester-tanonc viszonyban lehet megtanulni.
Nem tudni, hogy az ebru művészet pontosan hol és mikor keletkezett. A feltételezések szerint türkesztáni közvetítéssel jutott el az Oszmán Birodalomba. A XIII. sz-ban Turkesztánon kívül Szamarkandban, majd a XIV. sz-ban Iránban is készítették.
A legrégebbi máig fennmaradt Ebru a Topkapi Szerájban található, amely 1447-ben készült. Az oszmán időkben igen sok ebru művész nevelkedett. A legnevesebb ebru mesterek közül Necmeddin Okyay (1883-1976) volt, aki a virágos ebrukat kitalálta és elterjesztette.
Meglehetősen sok különböző ebru fajta van. Ezek közül az alábbiak a legismertebbek:
  • Battal („otromba”) Ebru – az ebru őse, a legegyszerűbb forma, ecsettel több rétegben a víz tetejére fröcskölt, különböző színű festékkel készül
  • Gelgit („jövő-menő”) Ebru – a papírra fröcskölt festéket fémpálcával vízszintes vagy függőleges irányban becsíkozzák
  • Şal („sál”) Ebrusu – a fémpálcával becsíkozott képet rá merőlegesen is becsíkozzák, ezáltal sál mintázat alakul ki
  • Taraklı („fésűs”) Ebru – egy fémfogakkal ellátott, fésűszerű eszközzel végighúznak a kép felszínén
  • Bülbül Yuvası („pacsirtafészek”) – fémeszközzel kis örvényeket kavarva a kép felszínén spirális alakzatok jönnek létre
  • Kumlu-Kılçıklı („homokos-szálkás”) Ebru – növényi alapú, sötétkék festékkel (lahor çividi) készülő kép, ahol előbb az edény közepére fröcskölik a festéket, majd beterítik az egész felületet, ekkor az egymást beborító festékcseppek kipukkadnak
  • Hafif („könnyed”) Ebru – írott szöveg háttereként használt, világos színekkel készült minta
  • Çift Baskılı („duplán nyomott”) Ebru – a már márványozott papírra száradás után újabb minták kerülnek
  • Akkase Ebru – a márványozott mintás papírra képeket, szövegeket festenek
  • Hatip Ebrusu – a márványozott alapon apró minták, virágok – a virágos ebru alapját képezik
  • Çiçekli (virágos) Ebru – halvány színekkel márványozott papíron jól felismerhető virágfajták (tulipán, szekfű, árvácska, margaréta, pipacs, rózsa, stb.)
Mielőtt nekilátnánk az ebrufestésnek, a kiválasztott papír méretének megfelelő, mély, tepsiszerű edényt készítünk elő, amelyet töltsünk meg gyantás (tragantmézga – kitre) vízzel. Egy maréknyi, vagy 2ek gyantát 2 liter vízben 2 vagy 3 napig hagyjunk állni. A vízben megduzzadó gyantát kézzel össze kell gyúrni, majd elkeverni a vízzel. A gyantás víznek boza (árpából vagy búzából készült, erjesztett ital) sűrűségűnek kell lennie. Az elkészült folyadékot vékony tüllön keresztül kell átszűrni. Végül lassan (anélkül, hogy felhabzana) át kell önteni a tepsibe.

A különböző színű földfestékeket két üveglap között külön-külön szétnyomjuk. Ezalatt lassan vizet adunk hozzá. A szétnyomás után keletkezett, sárra hasonlító festékhez marhaepét adunk, majd 15 napig, vagy 1 hónapig állni hagyjuk. Ezalatt a festék hozzákötődik az epesavhoz. Az állást követően a festéket hígítva használjuk. Ha a festék nem terül szét a vízen, epét kell hozzáadni. A színek világosításához vizet használunk. Az elkészült festékeket rózsafából és lószőrből készült ecset, vagy fémpálca segítségével visszük fel és csepegtetjük a korábban elkészített gyantás víz tetejére. A festék többnyire spontán módon terül szét a víz felszínén, így nem tudhatjuk, csak sejtjük, hogy milyen is lesz a végeredmény. Emiatt lehetetlen két egyforma ebrut készíteni. A vízfelszínen lebegő, úszkáló festékfoltokból különböző elvont alakzatok, amorf minták bontakoznak ki. A kép hibáinak javítása után a kiválasztott papírt ráfektetjük a vízre, majd óvatosan rásimítjuk, ezáltal a papír felveszi a vízen lebegő mintát. A kép beivódik a papírba. Néhány másodperc után a papírt két sarkánál fogva lehúzzuk az edény szélén, úgy, hogy a felesleges víz is eltávozhasson. Tiszta környezetben hagyjuk száradni.
  • egy díszítőművészet
  • ezeréves múlttal rendelkező művészet
  • megismételhetetlen, eredeti művészet
  • betegségek gyógyításában használatos
  • régen hivatalos papírokon használták
  • megnyugtatja az ember lelkét
  • az embert türelemre tanítja.

 

 

Minden kedves törökül tanulni vágyót sok-sok

szeretettel, anyanyelvű tanárokkal, jó hangulatú

órákkal és igazi gőzölgő török teával várunk.

Térkép

Kapcsolat

 
1061 Budapest, Andrássy út 16.

telefon: +36 1/332-0635

e-mail: info@toroknyelv.hu

facebook: facebook.com/toroknyelv